x

Ripka Gergely

Végre megjelent a Borkiválóságok Könyvének új kiadása

De kinek szól?

Csak azt nem értem, mi a cél vele. Kinek szól? És egyáltalán miért éppen olyasmire költi az állam a (bormarketinges) forrásokat, ami abszolút nem volt soha az ő dolga. Az, hogy egy bor kiváló-e mindigis a piac és a fogyasztók dolga volt eldönteni. S ez nem is feltétlenül az én, (tévesen) féltékenységgel vádolható, borbloggeri álláspontom. Pár hónappal ezelőtt borászokkal beszélgettem erről, és bizony ők sem igazán érzik, mi szükség van súlyos állami pénzekből ilyen kiadványra. Miközben a dűlőutakat minden évben elmossa az eső, a támrendszerek tragikus állapotban vannak, a szakoktatás még mindig rendszerváltás előtti helyzetképet idéz, a bürokratikus rendszer pedig finoman szólva is keserves ma is. (Olyan összetettségű dolgokba pedig inkább bele sem megyek, hogy ha a világ legjobb édesborát adó borvidékének a legtöbb telepelülésére megérkezek, akkor még mindig a nyomort látom a sorsokban.)




Abból a pénzből, amit egy ilyen nyomdai minőségű és volumenű kiadvány anyagi vonzata jelenthet, nyilván nem lehet minden szakmai problémát orvosolni, ám nem teljesen világos számomra a hosszú távú stratégia sem ezzel az ingyenes kidavánnyal. Olyan óriási kíváncsiságot én magam nem látok a fogyasztói/vásárlói oldalról sem, hogy most egy bor 3 vagy 4 csillagos borkiválóság-e (arról nem is beszélve, hogy a csillagozás követhetősége már a korábbi kiadásban is nehézségeket okozott).
Egyelőre pedig a foganatját sem látom a könyvnek. Megjelent, ott van a borboltokban, elvihető ingyen, de mi szüksége lenne hasonló vastagságú és tömegű kötetre annak, aki ajándékba visz egy palackot a főnökének vagy estére a párjának, esetleg a szűk feketeöves szakértő réteg tagja, akinek meg úgysem lehet semmi újat mondani. Elkerülte a figyelmem eddig, hogy a vevők Nemzeti Borkiválóságokat keresnének a polcokon. Nem egészen világos tehát, hogy ki a közönség. Hiába mutogatom, belenéznek, de senki nem harap rá igazán.
Pedig masszív a zsűri, a jószándékot és mondjuk a fairplayt sem vitatom egy másodpercre sem. Mégis. - Állami szerepvállalás olyasvalamiben, ami teljesen a borpiac dolga, ahelyett, hogy a valós, országos termesztési és termelői gondokat próbálnánk kezelni... Nem áll össze.

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább